A kis tündér

„A kis tündér egyre izgatottabban várta testvéreit a megbeszélt helyen. Már jó ideje elmentek, hogy körülnézzenek a villa környékén. Egész Aprófalva felbolydult, amikor híre jött, hogy donna Marietta megfelelő bérlőt talált kedves otthonára, ami kor kénytelen volt útra kelni legjobb barátjának sürgető kérésére. A tündérek megígérték, hogy szemmel tartják a villát, és különös gondot viselnek a kertre, ami páratlan gyógykertnek is otthont adott. Arról is biztosították, hogy segítségére lesznek az új lakóknak. Megbíztak Donna Marietta választásában, mégis fájdalmasan vették tudomásul, hogy mindent elölről kell kezdeniük az embercsaláddal.

Egyesek a vészforgatókönyvet szerették volna alkalmazni, és megtiltották a negyedik fokozatot még el nem ért tündéreknek, hogy egyedül a villa közelébe menjenek, vagy bármilyen nyomot hagyjanak a környéken. Ezt nagyon sérelmezték a gyógyító és hírvivő tündérek, hiszen a harmadik fokozat el érése önmagában elismerte mind varázserejüket, mind a ki emelt feladatra való alkalmasságukat. Hogyan tudják folytatni a villa kertjében majd egy évtizede működő nélkülözhetetlen munkájukat? Itt erősítik, gyógyítják azokat a tündéreket és rovarokat, akik teljesen legyengültek az egyre növekvő városokból való menekülés során.”